Ez az év már csak ilyen. Zárt kapus meccsek, elmaradt találkozók. Vasárnap a Szegedet fogadja a Szpari, és ezúttal sem lehetnek nézők a Városi Stadionban.
A szurkolók viszont egy levelet küldtek a csapatnak. Most ezt idézzük változtatás nélkül.
"Kedves Szpari Játékosok, Stábtagok!
Ahogy egyik szurkolói dalunkban is szól; “Mindig veletek leszünk...”, azonban a kialakult járványhelyzet miatt idén már másodjára léptetnek érvénybe olyan szigorításokat, melyek megakadályozzák számunkra azt, hogy a helyszínen szurkoljunk a Nektek. A korábbi évek során az együttes játékával, egyes játékosok hozzáállásával, valamint az eredményességgel is baj volt, de erre a szezonra valami megváltozott... Nem csak mi változtattuk meg törzshelyünket, hogy még nagyobb hangerővel tudjunk szurkolni, hanem az együttes is kicserélődött. Régi csapattagok mellé érkeztek új igazolások. Sokszor más csapatok árnyékában, a szövetség rossz döntései mellett kellett helyt állnotok, helyt állnunk, bizonyítani az elhivatottságunk. Éveken keresztüli üres ígéretek helyett nem kértünk mást, csak egy férfias, szerethető, küzdős csapatot, és azt, hogy a játékosok a meccs 90 perce alatt minden tőlük telhetőt tegyenek meg azért, hogy a Szpari mezre, a városra ne hozzanak szégyent, küzdjenek az utolsó pillanatig a piros-kék színekért, érdemesek legyenek azok viselésére. De idén valami elkezdődött, legalábbis csapatszinten, ami örömmel tölt el minket. Már az első fordulókban látszott, hogy a - mások által sokszor lesajnált - nyíregyházi alakulat éhes a sikerre. Nem csak a pályán, hanem azon kívül is sikerült egy olyan társaságot kialakítani, akik erősek, sokra képesek EGYÜTT, nem csak egymással, hanem velünk, szurkolókkal is. Jó visszagondolni a szezon elején megnyert 3 meccsre, az utolsó pillanatokban történt fordításra a Szentlőrinc ellen, néhány csodás gólra, cselre, egyéni megmozdulásra. Mindezek közül azonban kiemelkedik a Keleti Rangadó, ahol átérezve a meccs súlyát, végig mindenki koncentráltan odatette magát, küzdött a végsőkig nem törődve az esetleges fájdalmakkal, sérülésekkel. Azt az estét a pályán ugyan nem nyertük meg köszönhetően néhány rossz ítéletnek, azonban ahogy mi a lelátón, úgy Ti is lent a csatatéren egy összeszedettebb, erősebb közösséget alkottatok. Ezt a mentalitást kell fenntartanotok és akkor az eredmények sem maradhatnak el. Maradjatok ilyen alázatosak a Szpari címer iránt. Sajnos voltak olyan szériák is, ahol hangot kellett adnunk nemtetszésünknek, de ezeket a “véleménynyilvánításokat” is el kell viselnetek. Nem engedhetitek meg azt, hogy ne a megfelelő hozzáállással vegyétek fel azt a mezt, amiért mi élünk-halunk, ami mindennapjaink része. Viszont a jelek évek óta először bíztatóak, Ti alkotjátok először azt a csapatot, akik képesek fejlődni, stabilan jobban játszani, és ezért hálával, s köszönettel tartozunk. Köszönet a stáb tagjainak és a háttérben dolgozóknak a mindennapi áldozatos munkájukért, azért, hogy Titeket harcra kész állapotban tartanak, felkészítenek. Kiemelhetnénk bárkit egyénileg, de inkább a közösség erősségeit hangsúlyoznánk, mert abban hiszünk Veletek együtt. Biztosak lehettek, hogy ahogyan eddig is, mi minden meccsen teli torokból, az utolsó sípszóig fogunk Titeket buzdítani, legyen az a Városi Stadionban, vagy az ország túlsó felén. Szerencsére Nektek köszönhetően elindult valami, a táborunk meccsről-meccsre több embert mozgatott meg, de ahhoz, hogy ezt a tendenciát fenntartsuk, szükség van Rátok, és a szezonban mutatott pozitív mentalitásotokra. Ez mindkét fél közös érdeke. Végezetül reméljük, hogy a szurkolók és játékosok kapcsolata tovább erősödik, erre több nagyszerű példa mutatkozik!
Mint ahogy a levél elején említett dal befejezésében is hangzik; “... sose hagyunk egyedül!”, még a járvány idején sem!
A NYÍREGYHÁZA TI ÉS MI VAGYUNK! EGYÜTT!"
