Befejeződött a szezon korosztályos csapataink számára. Sorozatunkban vezetőedzőink értékelik a csapatok teljesítményét. A sort Aranyos Mózessel, az U15-ös együttes trénerével folytatjuk.
(1).jpg)
- Milyen tapasztalataid voltak a munka hatékonyságával kapcsolatban?
- Tavaly nyáron kezdtük meg a közös munkát a csapattal. Az előző idény során a játékosoknak folyamatos eredménykényszerben kellett pályára lépniük, ami nyomot hagyott a mentális állapotukon: a felkészülés elején még érezhető volt rajtuk egyfajta görcsösség. Magyar Gábor kollégámmal egyetértettünk abban, hogy elsődleges célunk ennek a mentális tehernek a feloldása és a játékosokban rejlő potenciál felszínre hozása. Láttuk, hogy tehetséges, jó képességű játékosokkal dolgozhatunk, ezért a hangsúlyt arra helyeztük, hogy nyugodt, bizalmon alapuló közegben fejlődhessenek. A csapat végig partner volt ebben, és a korosztály sajátosságaihoz képest kimondottan jó volt az edzések látogatottsága. Úgy érzem, a befektetett munkájuk eredménye tavasszal kezdett igazán megmutatkozni – nemcsak a játékban, hanem abban a mentalitásban is, amellyel hétről hétre pályára léptek.
- Hogyan értékeled az idei szezonban a játékosok magasabb korosztályban történő edzésének vagy mérkőzésen való szerepeltetésének lehetőségeit?
- Az egész szezonra, különösen tavasszal, jellemző volt, hogy számos játékos kapott lehetőséget a magasabb korosztályban való edzésekre vagy akár mérkőzéseken való szereplésre. Összesen 12 fiatalabb játékos készült velünk az idény során, közülük heten tétmeccseken is bemutatkoztak. A mi csapatunkból pedig hatan rendszeresen az idősebb korosztálynál edzettek, közülük 3-4 játékos mérkőzéseken is szerephez jutott. Szakmai szempontból ez remek lehetőséget jelentett számukra, hiszen hisszük, hogy a fejlődés kulcsa az, ha a játékos a saját érettségi szintjének megfelelő kihívásokkal találkozik nap mint nap. A felfelé áramlás során a legtöbben nagyszerűen helytálltak edzésen és mérkőzéseken is. Ugyanakkor a visszajátszatások mentálisan komoly feladatot jelentettek több játékos számára – hiszen nem mindig könnyű úgy teljesíteni, ha valaki úgy érzi, kisebb kihívást jelent számára a saját korosztály, vagy épp ellenkezőleg: túl nagy elvárást él meg. Ezekből az élményekből komoly következtetéseket vontunk le, és igyekeztünk egyénre szabottan támogatni a játékosokat mentálisan is – egyéni beszélgetések és visszacsatolások formájában.
- Hogyan kezelted a játékpercek és az eredményesség közötti egyensúlyt a saját korosztályodban, mennyire jelentett nehézséget?
- Tisztában voltunk azzal, hogy ebben a korban még jelentős különbségek és ingadozások lehetnek a teljesítményben. Ezért igyekeztünk minden esetben a játékosok edzésmunkáját, hozzáállását és fejlődési törekvéseit figyelembe venni. Számunkra elsődleges szempont volt, hogy bizalmat és játéklehetőséget kapjanak, mert hisszük, hogy ebből építkezik az önbizalmuk és fejlődésük. Ez a szemlélet az őszi szezonban még nem hozott azonnali eredményt, hiszen a tabella hátsó harmadában szerepeltünk. Tavasszal viszont látványos javulás következett: egy hétmeccses veretlenségi sorozattal a dobogóért is versenyben voltunk, és egészen a szezon végéig reális esélyünk volt a 3. hely megszerzésére. Végül az 5. helyen zártunk, de ez önmagáért beszél. Nagyon büszke vagyok a srácokra: hatalmas munkát tettek bele az idénybe. Úgy érzem, az a bizonyos pohár nálunk nem félig üres, hanem félig tele van. Minden nehézség, minden átmeneti kudarc egy lehetőség, amiből a jövő sikere épülhet, ha továbbra is alázattal, szenvedéllyel és odaadással végzik a dolgukat.
