Befejeződött a szezon korosztályos csapataink számára. Sorozatunkban vezetőedzőink értékelik a csapatok teljesítményét. A sort Magyar Gáborral, az U14-es együttes trénerével kezdjük.
(1)(1).jpg)
- Mozgalmas év van mögöttetek. Milyen volt az edzések látogatottsága, intenzitása?
- Az idei év során az edzések látogatottsága kifejezetten magas volt, amit nagy pozitívumként éltem meg. Végig arra törekedtünk, hogy a futball elsősorban élvezetet jelentsen a játékosoknak – hogy ne csupán „munkaként”, hanem játékként tekintsenek rá. Ez a szemlélet visszaköszönt az edzéseken is, ahol a dinamika és az intenzitás végig kiemelkedő maradt. Célunk volt, hogy az a lendület és energia, amit a mérkőzéseken elvárunk, már az edzéseken is megjelenjen. Úgy érzem, ezen a téren jó úton haladunk, ugyanakkor természetesen még van hova fejlődni, amit motiváló kihívásként élek meg.
- Milyen tapasztalataid voltak az U14-es játékosok magasabb korosztályban való edzéséről és szerepeltetéséről? Mennyire sikerült ezt tudatosan, szakmai alapon megvalósítani?
- Ebben az idényben már rendszeressé vált, hogy több játékosunk lehetőséget kapott a magasabb korosztályok edzésein vagy akár mérkőzésein is. Összesen 10-12 játékos próbálhatta ki magát időszakosan az U15-ös edzéseken, és a legtöbben nagyon szépen megállták a helyüket. Külön öröm számomra, hogy közülük 2-3 játékos hosszabb távon is be tudott épülni a nagyobb korosztályba. Előfordult, hogy valaki az egyik héten az U15-ben, másik héten az U14-ben lépett pályára. Igyekeztünk mindig figyelni arra, hogy a játékos az adott hét során a számára megfelelő kihívást kapja, olyan közegben játszhasson, ahol fejlődni tud. A tapasztalataink túlnyomórészt pozitívak voltak, amelyekből sokat profitálhatunk. Hosszútávon az a legfontosabb, hogy a gyerekek megfelelő mentális alapokkal és tanulságokkal gazdagodjanak, kialakuljon bennük az alkalmazkodásra való képesség, amivel képessé válnak megmutatni a bennük rejlő tehetséget, bárhol és bárkivel játszanak majd a későbbiekben – ez számunkra már önmagában komoly eredmény.
- Milyen szempontokat vettél figyelembe az egyéni játékpercek biztosítása és a csapatszintű eredményesség egyensúlyának megteremtésénél?
Az U14-es bajnokság versenyrendszere kifejezetten nehéznek számít, hiszen a játékosoknak ez az első szezonjuk nagypályán, miközben óriási eltérések lehetnek a fizikai és mentális fejlettségük között. Ráadásul a bennmaradáshoz a mezőny első felébe kell végezni, ami már-már felnőttbajnoki szintű nyomást helyez a klubokra. Tapasztalataim alapján sok együttes ennek megfelelően „célfutballt” játszik, ami ugyan eredményes lehet, de nem feltétlenül szolgálja a gyerekek fejlődését. Ezzel szemben mi arra törekedtünk, hogy az eredményesség mellett a tudatos játék is megjelenjen a mérkőzéseinken. A szezon végén a 3. helyen zártuk a bajnokságot, de számomra még ennél is értékesebb, hogy a legtöbb meccsünkön látszott a csapaton a törekvés az előrelátó, tudatos játékra – ami legtöbbször eredményre is vezetett. Külön öröm, hogy az ellenfelek edzői közül többen is kiemelték, hogy mi akartunk a legtöbbet focizni, és nekünk a leglátványosabb a csapatjátékunk. Természetesen nekünk is voltak hullámvölgyeink, de összességében rengeteget fejlődtek a gyerekek az év során. Kollégámmal, Aranyos Mózessel kiemelt figyelmet fordítottunk a mentális struktúra fejlesztésére is, és ebben is sok előrelépést tapasztaltunk. A szezon során összesen 32 játékos lépett pályára az U14-es korosztályban – valamennyiüknek szívből gratulálok az év során tanúsított hozzáállásukhoz, kitartásukhoz és ahhoz az úthoz, amelyen közösen haladtunk előre.
