Befejeződött a szezon korosztályos csapataink számára. Sorozatunkban vezetőedzőink értékelik a csapatok teljesítményét. A sort Sándor Dáviddal, az U16-os együttes trénerével folytatjuk.
%20(1).jpg)
- Hogy sikerült az U16-os csapat szezonja?
- Az edzéslátogatottsággal összességében elégedett vagyok. Előfordult, hogy egy-egy játékos az iskolai elfoglaltságai miatt többször hiányzott, de számunkra mindig is kiemelten fontos volt a tanulás. Arra törekszünk, hogy a játékosok ne csak a pályán, hanem az iskolában is helytálljanak, ezért az egész szezon során figyelemmel kísértük a tanulmányi eredményeiket is. Ami az elvégzett munkát illeti, még nagyobb elégedettséggel tekintek vissza az évre. A pályán minden játékosunk igyekezett fejlődni, élvezni a játékot, és szerette, amit csinált – ennek az elkötelezettségnek az eredményei a hétvégi teljesítményekben is visszaköszöntek.
- Többen is magasabb korosztályban szerepeltek. Hogyan értékelhető teljesítményük?
- Az idény során öt játékosunk is fiatalabbként (egy vagy két évvel) edzett velünk és készült a hétvégi mérkőzésekre. Az őszi szezonban több játéklehetőséget is kaptak a náluk idősebb korosztályban, és örömmel mondhatom, hogy megállták a helyüket, sőt, sokat fejlődtek ezalatt az időszak alatt. Tavasszal valamelyest csökkent a fiatalabb játékosok szerepeltetése, mivel ügyelnünk kellett arra, hogy minden csapatunk kiegyensúlyozottan, magabiztosan tudjon szerepelni saját bajnokságában. Ennek megfelelően próbáltuk az egyensúlyt megtartani.
- Hogyan kezelted a játékpercek és az eredményesség közötti egyensúlyt?
- Az U16-os korosztályban elsődleges célunk továbbra is az, hogy minden játékos megfelelő játékperchez jusson, és az egyéni fejlődésük legyen a fókusz – még akkor is, ha ez néha az eredményesség rovására megy. Ez ugyanakkor nem mindig egyszerű, mivel az U14-től kezdődően már közel felnőttbajnoki rendszerben zajlik a versenyeztetés, míg U17-től kezdve már kifejezetten a győzelem kerül előtérbe – ez pedig természetesen hatással van a játékpercek elosztására is. Úgy gondolom, hogy összességében jól tudtam kezelni ezt az egyensúlyt, bár voltak helyzetek, ahol utólag visszatekintve lehetett volna jobban dönteni. A játékpercek beosztásánál sok szempontot kellett figyelembe venni, ami időnként nehézséget is jelentett. Ennek ellenére 95%-ban elégedett vagyok a döntéseimmel. Egy-két esetben elcsúsztunk, ezt a szülői értekezleteken őszintén meg is beszéltük, és ezekből én is tanultam. Az eredményesség mindig kényes kérdés, különösen az utánpótlásban. Mi nem helyezünk nyomást a játékosokra, hogy feltétlenül dobogón kell végezniük, de ugyanakkor nem is küldünk ki senkit a pályára úgy, hogy nem akarjuk megnyerni a mérkőzést. Az idény végén közel kerültünk a dobogóhoz, de ez nem változtatott a heti munkánk fókuszán – nem rendeltük alá az egész szezon tervét ennek az egy célnak.
